A magyar pálos rend a középkori magyar állam egyik legbiztosabb tartópillére volt. Csúcspontját a Pálos rend fejlődése során a XVI. században érte el, amikor Európa országaiban, sőt még Palesztinában, és Egyiptomban is, 8 provinciában 300 kolostor volt. A magyar sereg veresége 1526-ban, a mohácsi csatában, nagy pusztulást okozott a rendnek. A törökök több mint tíz kolostort leromboltak, felgyújtották a levéltárakat és könyvtárakat, a szerzeteseket kivégezték. A maradék „takarító munkát” sajnos elintézte a reformáció. A rend központja Buda mellett volt, - lehet, hogy a mai pálos hagyományokat ápoló gellérthegyi Sziklakápolnában? - és minden hatodik évben minden egyes pálos kolostor küldöttjének be kellett számolni itthon a kolostor életéről. A világ minden pálos szerzetese, függetlenül attól, hogy hol lakik, a rendbe való belépéssel magyarnak számított. A pálos rendet különösen támogatta Károly Róbert, Nagy Lajos és Mátyás király. (Kapcsolódó írás: Az Árpád-kori Buda nyomai a Pilisben) Érdekes színfolt a magyar pálosok történetében a dél-amerikai szereplésük. Encyclopediea Hungarica szerint Argentínától egészen Bolíviáig és Peruig eljutottak (mai országneveket használva), ahol szembekerültek Pizarro és katonáival. Mivel a magyar szerzetesek zavarták őket, ezért kisebb szigetekre igyekeztek a szerzeteseket áttelepíteni. A magyar pálosok eme üldöztetésük idején egymás közti levelezésükben az otthonról hozott rovásírást használták. Ezen írás jellegzetessége, hogy balról jobbra haladt. A magyar pálosokról még 1559-ből is vannak emlékek Dél-Amerikában. A pálosok számára végzetes volt a török hódítás, hiszen így a bázisukat, a független és erős magyar államot veszítették el. 1551-ben meggyilkolták a rend legismertebb tagját, Martinuzzi Fráter Györgyöt, egyidejűleg a bécsi udvar bizalma is megrendült a pálosokban. A dél-amerikai pálosoknak 1560. táján veszett nyoma. Helyüket spanyol szerzetesek és később közép-európai jézus- társaságiak (jezsuiták) vették át. Közöttük volt 20-30 magyar jezsuita is. Legtöbbször ők is a pálos rovásírás jegyeivel rögzítették azokat a szövegeket, amelyeket titokban akartak tartani. Mátyás király idején már százhetven kolostoruk volt az ország területén, ebből a törökdúlás után csak tizenkettő maradt. 1781-ben II. József császár egyetlen tollvonással megszüntette működésüket Néhány pálos szerzetes a második világháború előtt visszajött Lengyelországból, de 1950-ben Rákosi ismételten eltörölte a rendet. Ki bányába, ki börtönbe, ki bitófára került az atyák közül. Jelentőségük a rendszerváltás után nőtt meg újra. (HarmoNet,2003.08.19.)